2010. szeptember 21.

Emberkert

Autóban ülünk. Kinn sötét fagy, benn párás meleg. Eső folyik a szélvédőn. Kiszállhatok? Nem szállhatok. Százhússzal megyünk. Az út mellett elcsapott macska teteme.
- Hogy a fenébe került ez ide? - kérdezem.
- A pálya melletti kerítés néha lyukas. Azon át tud bújni - feleled.
Akkor sem értem. Nincs is tanya közelben. Hogy került ez ide?
Meglógott. A macska kíváncsi jószág. Azon gondolkodom, vajon milyen lehetett az a pillanat, amikor eltört a gerince. Egyből elpusztult? Vagy még kihúzta magát az út széléig? Egyáltalán mit érdekel ez engem. Ez csak egy macska. Mármint macska volt. Amúgy meg az is lehet, hogy jobb neki így, elcsapva. Lehet, hogy ő akarta így. Mondjuk, hogy öngyilkos lett. A látvány szörnyű, de arról nem tehet. Az öngyilkosságot amúgy sem lehet szépen intézni. Akárhogy erőlködsz, ronda maradsz a végén. Nézzük az akasztást. Puffadt fej, kilógó nyelv, eltorzult arc, himbálózó lábak. A főbelövés még csúnyább. Talán a gyógyszer, mondjuk az altató. Nem is tudom.

2010. szeptember 11.

Csáky bácsi



Csáky bácsi az egyetlen a bérházban, aki teljesen egyedül lakik, és még egy macskája sincs, mint Fruzsina néninek, akinek valaha még férje is volt. Csáky bácsit senki sem szereti a házban, mert ő sem szeret senkit, és a lakók mindig dúlnak-fúlnak a lakógyűlés után, hogy a "Csáky bácsi megint be akar perelni valakit", vagy a "Gyerekekből van elege", mert állandóan az eresze alól leskelődnek a lakásába. Csáky bácsi még söprögetni is csak ijesztően tud. Őszes, kevéske haját villaalakúra borzolja a szél és kabátja már messziről doh szagot áraszt.
Csáky bácsitól az összes gyerek fél a házban. Ha épp bent üldögél a lakásában, a nagyok a kicsiket az eresz alá küldik, hogy onnan leskelődjenek, mit csinál az öreg. Peti, a legidősebb fiú közülük, egyszer még egy almát is el mert lopni az ajtaja előtt. Az almát lent, a fészerbe nézték meg nagyítóval, de nem találtak rajta semmi különöset. Azért megőrizték, mert igazán nagy kincs, bár a rothadástól kétségtelenül kezdett egyre büdösebb lenni. De kidobni még senki sem merte, mert az Petinek igazán fájt volna.