Ahol a malac nem túr...

Negyedik nap

Korcsolyázunk

Korcsolyázunk

- Nem pakoltuk be a korcsolyámat - kiabálja Peti, mikor kikel az ágyból - Mama, most mit csináljak, otthon maradt a korcsolyám és Gergő mindjárt itt van értem!
Peti szája lefelé görbül, hangja kezd elvékonyodni. Nagyanyja a piros lábos mellett áll, keverget valamit, aminek az illata betölti a konyhát és párás lesz tőle az ablak.
- Először is húzzál fel egy papucsot, másodszor ülj le enni, harmadszor pedig ne bőgj nekem azon, hogy valamit nem pakoltál be. Mit gondolsz, talán a világvégére érkeztél? Igaz, hogy ez egy falu, ráadásul zsákfalu, de korcsolya azért van benne. Reggeli után kimegyünk nagyapád fészerébe, ott van még legalább három pár. Mind anyádé volt, de már mindet kinőtte. Valamelyik csak jó lesz rád, ha nem, akkor meg csúszkálsz a cipődben...

Somewhere, not too far, not too close to the Danube, there lives a sunflower called Turny. Why was he given such a strange name? Because he did not turn towards the Sun but towards everything else.

- Look how shiny the sun is! - said the other sunflowers.

- Look how shady the woods are! - answered Turny.

- You feel how warm the sun is? - sighed his mates.

- I’d rather go to the river and feel how fresh and cold it is! - replied Turny.

- It’s amazing how perfect shape the sun has - said his friends finally.

- What about the skay that never ends? - asked Turny.

His mates did not care about him anymore. They let him watch the sky or whatever he wanted because they knew that he would never find anything nicer than the Sun.

Mikor Peti felébred, Mama már a konyhában van. Peti a padra kuporodik és onnan figyeli, ahogy tesz-vesz. A Mama tejbegrízt tesz az asztalra és egy pohár hideg vizet. Peti enni kezd, aztán iszik, megtörli a száját és kibámul az ablakon.

- Pont, mint anyád - szólal meg a nagymama. - Reggeli után ő is csak ült és a felhőket bámulta. Az apja azt mondta, beteg, de én tudtam, hogy csak álmodozik. Éjjelente olykor hangosan felnevetett és én örültem, hogy boldog az álma. Hasonlítasz rá, de nem vagy ugyanolyan. A szemed huncutul csillog, jól fogod itt érezni magad.

- Játszhatok a többi gyerekkel? - kérdezte Peti.

- Még szép. Akarja a rosseb, hogy egész délután itt ülj a nyakamon. Ha nem kérsz többet, akkor vedd a csizmád és menjetek ki Gergővel szánkózni.

Gergő a szomszéd kisfiú, egy évvel fiatalabb Petinél, de ez egyiküket sem zavarja, mert mindketten szeretik a gyors autókat, szeretnek csavarogni és egyiküknek sincs testvére.

Másnap délután indulnak a Mátrába. Az apja viszi a sárga Ladával, ami azért nem Opel vagy Ford, mert amíg a szép, új házra gyűjtenek, addig nincs pénz szép, új autóra. Gyorsan telik az idő. Peti vagy alszik vagy az utat figyeli, mint apukája, aki vagy az utat figyeli vagy alszik és akkor megállnak egy kávéra. Mire elérik a hegy lábát, besötétedik és sűrű pelyhekben hullani kezd a hó. Peti ki akar szállni, de apja rászól.

- Zsákfalu, mert nincs utána út - magyarázza apja és Peti ettől valahogy még boldogabb lesz.

Van a béketelepi lakótelepen egy kisfiú, akit Petinek hívnak, hétéves, a negyediken lakik és soha semmit nem szabad csinálnia. Mert ha fára mászik, anyukája kiabál:

- Ne mássz a fára, mert leesel és bevered a fejed.

Ha meg a tócsába biciklizik, az apukája kiabál:

- Ne tócsázz a biciklibe, mert koszos lesz a ruhád.

Így mondja, mert idegességében gyakran összekeveri a szavakat.

Ha pedig túl sokáig marad a szomszédban, akkor mindketten egyszerre kiabálnak, hogy ez micsoda illetlenség és hogy nem tudják, hogy ez a viselkedés honnan ragadt Petire. Mintha egy viselkedésnek ragadnia kellene és nem lehetne csak úgy, hogy ő jól érzi magát valahol és ezért tovább marad.

Mostanában Peti szülei sokat és sokáig dolgoznak. Estére fáradtak, rosszkedvűek és éhesek, mert ebéd helyett csak bekapnak pár falatot. Így mondják és mutatják, hogy lötyög a szoknya meg a nadrág.