Ahol a malac nem túr...

A matrózok épp a horgonyt szedték fel, amikor Frensziszéknek sikerült felkapaszkodniuk a fedélzetre.
- Jegyeket, bérleteket kérem! - szólalt meg mellettük egy hang, amelynek tulajdonosa egy marcona  matróz, amolyan vén tengeri medve volt. Kázmér tanácstalanul bámult Frensziszre, aki, hogy időt nyerjen, kutakodni kezdett a zsebeiben.
- Ha nincs jegyük, ne húzzák az időmet - dörrent Frensziszre a matróz.
- Mélyen tisztelt tengerész úr, higgye el, a parton még megvolt a jegyünk.
- Először is - kezdte a matróz - a nevem Óceánész, nem tengerész, egyszerűen azért, mert nem a tengeren, hanem az óceánon hajózok. Másodszor is ha nincsen jegye, akkor szálljon  le. Harmadszor pedig… harmadszor pedig…. - a matróz megvakarta a fejét - A harmadikat mindig elfelejtem…

Frenszisz hamuszürke arccal kászálódott le a kocsiról. Kázmér vállán Zacskó papagájjal idegesen rótta a köröket és amikor meglátta barátját, egyből odaszaladt.

- Mi volt? Mi történt odafönn? Mennünk kell, a hajó pár perc múlva indul.

Frenszisz azonban nem válaszolt, csak kábán totyogott, mint aki azt sem tudja, melyik lába melyik. A papagáj felcserregett és korholón pillantott Kázmérkára. A cserregés akárminek hangozhatott volna, ha nem tudták volna pontosan, minek is hangzik.

- Jól van már... - dünnyögte Kázmér - Megértettem és békén hagyom. Gyere, üljünk le és várjunk. 

Frenszisz is leereszkedett egy magányos kőre és először csak bámult a semmibe, aztán elpityeredett, végül hangosan felzokogott. Könnyei a szakállába hullottak, onnan meg a poros földre.

A három barát a cirkuszi szekérnél kötött ki. A szekér mellett sürögtek-forogtak a mutatványosok, egy kardnyelő épp kardjait, a kutyaidomár pedig bodros uszkárjait rángatta a kocsiból a térre. Zacskó nem tágított a szekér mellől.

- Azt akarod, hogy felmásszunk? - kérdezte Kázmér. A papagáj rikácsolni kezdett és Frenszisz fejére röppent.

- Azt akarja, hogy én másszak fel - állapította meg Frenszisz.

Mikor a cirkuszosok végre mindent lepakoltak, Frenszisz felkászálódott a szekérre. Fenn olyan por, bűz és félhomály fogadta, hogy önkéntelenül köhögni kezdett.