Peti aznap nulladik órával
kezdett. Hét helyett hatkor kelt, hogy a fél nyolcas busz helyett a félhetessel
menjen. Persze megint rohannia kellett, de most legalább elérte a buszt, ami
sokkal jobb annál, mint amikor nem éri el, mert akkor a semmiért izzad és
fújtat, mint egy gőzgép. Jókedve lett, olyan jó, hogy azt sem nézte, ki mellé
ül le és mire rájött, már késő volt. Előtte, mögötte intézetisek és persze
mellette is, egy srác, aki mindig sapkát hordott, mert a tetvek miatt kopaszra
nyírták a fejét. Peti csak ennyit tudott róla és azt, hogy annyiszor bukott,
hogy a saját húgával jár egy osztályba.
A Sapkás szerencsére nem szólt
hozzá, csak bámult ki az ablakon, mint akinek fáradt a tekintete és épp most
nyújtózik.
