Ahol a malac nem túr...

A nő egy kövérre pumpált matracon feküdt a medence szélén. Nem is feküdt, inkább merengve lebegett, akár egy gazdátlan gumicsónak. Nem volt sem rosszkedvű, sem vidám.

A medence széléről egy négyéves kisfiú ugrált a vízbe karúszóval. Olyan hévvel vetette magát a hullámok közé, mint akiben fel sem merül, hogy a víz akár veszélyes is lehet. Aztán elment fagyizni az apjával és a karúszó a napozóágyon maradt. Mikor a fagyi elfogyott, a kisfiú ott folytatta, ahol abbahagyta: a zavartalanul szemlélődő asszony mellett beugrott a medencébe, ezúttal karúszó nélkül. A nő felvonta a szemöldökét, más nem árulta el, hogy fulladozó gyereket lát. Szerencsére az apa hamar észrevette, ugrott, mentett, magyarázott, megkönnyebbült.

- Pista, képzeld, az előbb a szemem láttára majdnem vízbe fulladt egy gyerek – újságolta a nő fakó hangon visszatérő párjának, aki válasz helyett felvonta a szemöldökét, majd jóízűt harapott a fokhagymás, sajtos lángosba.

A nő tudomásul vette és mélán lebegett tovább.

- Megnyitotta kapuit az anyukabolt. Hosszú idő után végre kicserélheti megunt, használt anyukáját! Tessék, csak tessék. Olcsón jót!

A kisfiú megbabonázva figyelte a reklámembert. A kíváncsiság nem hagyta nyugodni. Anyukája kezét cibálva belépett. Jöttét az ajtó fölé szerelt kolompszó jelezte.

- Szia - köszönt egy kedves néni a pult mögött. Az anyukát figyelmen kívül hagyta.

- Szia - köszönt vissza a négyéves kisfiú, nevezzük mondjuk, Ábelnek - Itt lehet új anyukát kapni?

A nő sokat sejtetőn bólintott.

- Milyen anyukák vannak?

A nő színes katalógust vett elő és a kisfiú elé guggolva mutogatni kezdett.

- Van szőke, barna, vörös, fekete, karcsú, molett, idős, fiatal.

- Mi az a molett?

- Mondjuk, aki kétszer nagyobb az anyukádnál, az már molett.